A fahéj a finom almás és mézes sütemények, gyümölcslevesek, és nem utolsó sorban a hideg téli estéken kortyolgatott forralt bor elengedhetetlen összetevője. Jellegzetes illatát már nevének kimondására is szinte orrunkban érezzük.
Az illóolajok az emberiség történelmének kezdetétől napjainkig jelentős szerepet játszottak a gyógyításban. Fontos feladat alkalmazásuk újraértékelése a gyógyszerészi gyakorlatban, korunk tudományos elvárásainak megfelelően. Napjaink gyógynövény-kutatására a szintetikus gyógyszerkutatáshoz hasonlóan jellemző a molekuláris szemlélet: az illóolajok hatásának komponensek szintjén történő vizsgálata. Az illóolajok emésztő-, kiválasztó-, légző- és a központi idegrendszerre ható, fájdalom-, és gyulladáscsökkentő, anti mikróbás és repellens hatását a preklinikai vizsgálatokon túl humán vizsgálati eredmények is igazolják. Ezekben az illóolajok elérték, vagy megközelítették a szintetikus szerek hatásosságát, így alkalmazásuk reális alternatívát jelenthet a mindennapi gyógyszerészi gyakorlatban.
A fahéj alkalmazásának története nagyon hosszú; Kínában 4000 évvel ezelőtt már gyógynövényként, az ókori Egyiptomban balzsamozáshoz, Izraelben, Mezopotámiában valamint az antik görög és római kultúrában rituális célra (pl. füstölőkben) alkalmazták. A középkori Európában távoli termőhelye miatt igen költséges volt beszerezni, ezért drága ajándéknak számított, és elsősorban orvosi célból használták megfázás, láz, emésztőrendszeri panaszok és női bajok esetén. Később fűszerként való elterjedése mellett gyógyászati alkalmazása háttérbe szorult. A XX. században kísérletesen elsősorban antibakteriális, fungisztatikus, görcsoldó, gyulladásgátló és antioxidáns hatását igazolták. Az Egészségügyi Világszervezet mégis a „fűszer” funkcióval kapcsolatos célokra, étvágytalanság, emésztési panaszok, teltségérzet és puffadás kezelésére javasolják a fahéj alkalmazását napi 2-4 g dózisban.
A ’80-as évek végén jelentek meg a fahéj vércukorszint-csökkentő hatására utaló első tudományos publikációk. Bailey és munkatársai cukorbetegség kezelésére tradicionálisan alkalmazott drogokat – többek közt fahéjat is – vizsgáltak állatkísérletes modellen. Azóta egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények a különböző fahéjkivonatok antidiabetikus, illetve a megemelkedett vércukorszint okozta szövődmények kialakulását gátló hatásának in vitro és in vivo vizsgálatáról.
A fahéj ma elfogadott terápiás és preventív célú alkalmazásai gasztrointesztinális panaszokra irányulnak. A fahéj hatása újabb bizonyítékkal szolgálhat a tudomány a „gyógynövények” és „fűszernövények” közötti elkülönítés viszonylagosságára. Mi több, az ókori bölcs mondás „Ételed legyen a gyógyszered” érvényessége is új megerősítést nyerhet.
Horváth Norbert gastro coach