Stresszes a meló?

A stressz, mint fogalom a természettudományokban jelent meg először, elsősorban a fizikában, ahol egy tárgyra mért külső hatással hozták összefüggésbe. Csak a XX. században került át a kifejezés az orvostudományba, ahol egyrészt a szervezetre ható külső körülményeket jelenti , másrészt ezen körülmények hatására a szervezetben lezajló folyamatokat. 

Selye János, a Kanadában élt és kutató magyar származású tudós megfogalmazása szerint stressz a szervezet különféle ingerekre (stresszorokra) adott, azonos módon és meghatározott sorrendiségben megnyilvánuló válaszreakciója. Megterhelés (stress) alatt értünk így minden olyan ráhatást, amely az ember fiziológiai és/vagy pszichológiai alkalmazkodási mechanizmusait befolyásolja.1 Ez a válaszreakció azonban sok esetben sikertelennek és alkalmatlannak bizonyul a probléma megoldása terén. A tipikus stressz-reakció részeként az ember koncentrációképessége csökken, a pulzusszám fokozódik, az adrenalin szint növekszik, a légzésszám emelkedik, gyakran az izmok is megfeszülnek. A test tehát egyfajta készenléti állapotba kerül, amely alkalmas lehet arra, hogy külső fizikai támadással nézzen szembe, azonban általában nem célravezető, sőt hibás reakció a modern körülmények között jelentkező pszichés megterhelés esetén.

A stresszt kiváltó ingereket nevezzük stresszoroknak, melyek a szervezeti stresszreakció közvetlen okait jelentik. Ezek az ún. stresszorok egészen sok különböző okra vezethetőek vissza, gyakorlatilag ide sorolhatunk minden olyan pszichés hatást, amely a szervezetet a stressz tüneteit felmutató válaszreakció kialakítására indítja. Ez rendkívül széleskörű okokat foglalhat magában, melyek között szerepelnek olyanok is, mint a megszokott életkörülmények kisebb mértékű, de nem kívánt változása, s olyanok is, mint munkahelyi elégedetlenségek, viták, esetleg személyes, vagy családi, esetleg baráti körben bekövetkező betegség és halál. A stresszorok kapcsán több felmérés készült, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos problémák a középmezőnyben helyezkednek el, vagyis ez kevésbé sem elhanyagolható rizikófaktor. Fontos kiemelnünk továbbá, hogy a felmérések hagyományosan az alábbi három tényezőt emelik ki különösen súlyos stresszorként: házastárs halála, szabadságvesztés büntetés elszenvedése, illetve a munkahely elvesztése. Az utóbbit megvizsgálva egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a munkahelyelvesztés révén a munkaügyi problémák is sok esetben súlyos stresszreakciókat eredményeznek. Elég, ha belegondolunk, hogy kisebb munkahelyi nehézségek, így a munkáltatóval való nézeteltérés is a munkahely elvesztését helyezheti kilátásba, s ez eredményezheti a stresszreakció kiváltását. Különös figyelmet érdemel ez az adat, ugyanis a felnőtt lakosság nagyobb százaléka munkával tölti mindennapjait, ezáltal elkerülhetetlen számára, hogy találkozzon a munkahelyi körülmények okozta negatív hatásokkal. A probléma lényege véleményem szerint nem a negatív hatások léte, hanem azok mélysége. Mélység alatt értem az ember pszichéjét ért hatásokat, amelyek nem ismernek fel idejében, és nem kezelnek megfelelő módon, sem egyéni, sem kollektív szinten.

A munkahelyen a mennyiségi vagy minőségi túl- vagy alulterhelés is feszültségforrás lehet. Ebben az esetben az idő függvényében vizsgáljuk az adott munkavállaló helyzetét; így adott idő alatt túl sok, vagy túl kevés munkát kell elvégeznie. Mennyiségi túlterhelés esetén a munkavállalónak egységnyi időhöz viszonyítva sok feladatot kell ellátni, és az a munkaminőség csökkenéséhez vezethet. Minőségi túlterhelés esetén az elvégzendő feladat túlságosan bonyolult; ez adódhat akár a képzettség hiányából is. Amennyiben kiemelkedő teljesítményt várnak el a dolgozótól, melyet folyamatosan nem tud teljesíteni, akkor ez a munkavállalónál önértékelési problémák felmerülését is eredményezheti. A minőségi alulterhelés olyan munkafolyamatok végzése során alakulhat ki, ami összefüggésben van a monotóniával. A monotónia csökkenti az éberséget, a gyors és hatékony reagálás lehetőségét, ennek hiánya pedig növeli a baleseti kockázatok számát.

A munkavégzési autonómia, azaz túl sok, vagy túl kevés felelősség is idegességkeltő hatású lehet. A túl sok felelősség a vezető pozícióban dolgozókat érintheti, ugyanis ő irányítja más emberek jutalmazását, előléptetését, elbocsátását. Ezzel szemben az is feszültségkeltő lehet, ha valaki összetett munkát végez és minden apró döntés helyességének a megerősítéséhez a feletteséhez kell fordulnia. 

A stresszorként jelentkező feszültség sok esetben az előreláthatóság hiányán alapszik. Bizonyos körülmények, hatások nem előreláthatóak, befolyásolhatatlanok, ezáltal nagyobb a feszültség-kiváltó hatása az egyén szempontjából. Ilyen például a mentősök, tűzoltók esete, akik szakmájuk jellege miatt fokozott készültségben vannak, nem tudva azt, mikor kell helyt állniuk. Az előreláthatatlanság feszültséget eredményező kategóriájában kell megemlítenünk a bizonytalanság esetkörét is, amelynek lényege, hogy egy felmerülő munkahelyi probléma kapcsán teljesen bizonytalan annak a megoldása, s ez kilátástalanságot, a megoldás előreláthatatlanságát és általában az élet előreláthatatlanságát jelenti a munkavállaló számára. A kontrolállhatatlanság, az előre-jelezhetetlenség, a hosszú távú bizonytalanságérzet, a komfortérzet hiánya problémákhoz vezet. Az egyén az idő előrehaladtával úgy érzi, magára marad, kilátástalannak látja saját helyzetét. A feszültség, mint stresszor másik csoportját az ún. „tanult tehetetlenség” elmélet adja, miszerint a kellemetlen és befolyásolhatatlan események depresszióhoz, fásultsághoz vezetnek.

A stresszorok kapcsán fontos megjegyezni, hogy természetesen egyénenként (és úgy gondolom munkakörönként) eltérő, hogy kinek mi okoz stresszt, ki melyik és mennyi stresszorra reagál negatívan. Vannak jó és kevésbé jó stressztűrő képességű emberek. Az University of California kutatóinak felfedezése szerint a nők és a férfiak nem egyformán reagálnak a feszültségre.8 A férfiak viselkedésére a „harcolj, vagy menekülj” („fight or flight”) jellemezhető, míg a nők viselkedését a „gondoskodj és barátkozz” magatartás jellemzi inkább. A nők biológiailag hajlamosabbak a segítségkérésre, illetve arra, hogy támaszt keressenek és találjanak. A pszichológusok a feszültségérzékenységet a félelemmel és szorongással azonos szinten kezelik, már ami a különböző tesztek felméréseit illeti. A kérdőíves szorongásteszteken a kérdéseknek általában két típusát találjuk. Az egyik típus magára a félelemre, míg a másik a félelem és a szorongás testi (szomatikus) megjelenési formáira vonatkozik. Az első esetben a férfiak általában nem szokták bevallani félelmeiket. A kutatók felméréseik során alkalmazzák a személyiség mélyebb rétegeibe hatoló, „projektív” teszteket is9 . A tesztek eredménye: a nők félénkebbek, szorongóbbak, mint a férfiak. A projektív tesztek azonban éppen fordított eredményt mutattak: a férfiak szorongás szintje magasabbnak bizonyult a nőkénél. A projektív tesztek hitelesebbnek bizonyulnak, ugyanis a teszt során a vizsgálati személy nincs azzal tisztában, hogy a válaszaiból szorongásaira, félelmeire a szakemberek következtetni tudnának, így ezek után a férfiak gondosan felépített gátrendszere (melynek feladata az érzelmek „elárulását” megakadályozni) működésképtelen, és a vizsgálati személy képzetáramlásában a szakember felismeri a titkolt érzelmeket. A projektív tesztek tehát megmutatják a „nyers” igazságot, miszerint a férfiak csakugyan szorongóbbak, mint a nők.10 Kérdés, ha a férfiak csakugyan szorongóbbak, mint a nők, akkor valóban hajlamosabbak –e a feszültségre és a stresszre? Nagy valószínűséggel igen. Megállapíthatjuk, hogy a fiatalabb korosztály jobban viseli a feszültség okozta hatásokat, mint az idősebb generáció. Magyarázatát ennek a ténynek nem csupán a fiatal szervezet testi-lelki fittsége adja, hanem számot kell vetnünk a technika rohamléptekkel fejlődő vívmányaival is, amelyekkel az idősebb korosztály nem tudta, vagy nem tudja felvenni a versenyt, és ezeket a kudarcokat negatív élményként élik meg. Mind az itthoni, mind pedig a külföldi cégekre egyformán jellemző, hogy a különösen nagy feszültséghatásnak kitett pozíciókban elsősorban fiatalokat foglalkoztatnak, akik a gyors előrejutás érdekében hajlamosabbak elfogadni a megnövekedett feszültséget. A fiatalabb generáció foglalkoztatásának előnyben részesítését magyarázhatja az is, hogy a jobb teherbírás miatt kisebb a megbetegedés kockázata, mint az idősebb munkavállalók esetében, nem beszélve arról, hogy a krónikus stresszbetegségek többnyire hosszú évek alatt jelennek meg, és a stresszártalmak megelőzésére fordított költségek is hosszabb távon térülnek meg. A dolgozóikkal csak rövid távra tervező cégek esetében nem áll gazdasági érdekükben, hogy pénzt költsenek a feszültséget okozó körülmények kiküszöbölésére. Ezért fordul elő oly gyakran, hogy a munkakeresőknek a munkainterjúk során vizsgálják a munkaterhelő képességüket alkalmassági vizsgálatok keretében. Ez egy bizonyos határon túl etikátlanná válhat, hiszen a leendő munkavállalónak az egészségét kell kockáztatnia megélhetése fejében; hosszú távon az ilyen alapokon nyugvó foglalkoztatás a cégnek sem lehet kifizetődő.

Horváth Norbert  gastro coach

Shopping Cart
Scroll to Top