Az ételallergia az ételintoleranciával szemben a szervezet azonnali, heves reagálása bizonyos élelmiszerekre.
Az ételallergia az immunrendszer egyik kóros válasza. Akkor fordul elő, ha az immunrendszer téves módon veszélyesnek ismer fel valamely étel összetevőt – legtöbbször a fehérjét , és beindítja ellene a védekezési reakciót. Az allergia tüneteit akkor látjuk, amikor a védekező ellenanyagok harcra kelnek a veszélyesnek vélt összetevővel.
A leggyakoribb allergiát okozó ételek felnőtteknél: tojás, kagyló, halak, mogyoró. Gyermekeknél a leggyakoribb allergének a tej, a szója-ételek, a kagyló, a mogyoró. Az ételallergia oka az étel valamely összetevőjével legtöbbször fehérjével szemben kialakuló immunrendszeri érzékenység. Előfordulásához a tüneteket megelőzően legalább egyszer már találkoznia kellett a szervezetnek a kérdéses kémiai anyaggal. Legelső alkalommal, amikor az ember elfogyasztja a problémát okozó anyagot, a szervezet veszélyesként ismeri fel. A veszélyhelyzet aktiválja az immunrendszert, aminek eredménye többek között Ig-E ellenanyag termelése. Amennyiben az ételt újra elfogyasztjuk, az nagy mennyiségű, előre legyártott IgE ellenanyagokat és más kémiai vegyületeket (pl. hisztamin) szabadít fel. A szervezet reakciójának a célja eliminálni a veszélyesként felismert anyagot a szervezetből.
A felszabadult hisztamin tüneteket okozhat a bélrendszerben, a légzőrendszerben, a bőrön és a szív-érrendszerben. Az immunválasz eredménye az allergiás tünetek megjelenése. A tünetek fajtája attól függ, hol szabadul fel nagyobb mennyiségű hisztamin a szervezetben. Ha az orr-garat részen, akkor az orrviszketéssel, orrdugulással, orrfolyással, garatviszketéssel, gégeödémával járhat. Ha a bőrön, úgy csalánkiütés, ekcéma jelentkezhet. Ha a gyomorbélrendszerben, akkor hasi fájdalom, hasi görcsök, hasmenés, hányás lehet az eredménye. Sokszor azonban a tünetek keverve jelentkeznek egyszerre több szervben is. Az ételallergia sokszor családon belüli halmozódást mutat, ami az öröklődési lehetőséget veti fel. Az ételallergia tünetei megjelennek minden egyes alkalommal, bármilyen kevés adag elfogyasztása után. Másik oldalon az étel-intolerancia tüneteinek megjelenése dózisfüggő. Az ebben szenvedők tünetei addig nem jelennek meg, amíg a kérdéses ételből nem fogyasztanak nagyobb mennyiséget, vagy nem eszik azt nagy gyakorisággal. Például a laktóz intoleranciás betegek általában minden további nélkül megihatnak egy kis pohár tejet, vagy fogyaszthatják a kávét tejszínhabbal. Tüneteik mindössze akkor jelentkeznek, ha több pohár tejet isznak egyszerre, vagy gyakran egymás után. A diagnózis rendkívül nehéz mert a tünetek aspecifkusak. A puffadásos, székrekedéssel, vagy hasmenéssel, máskor gyomorfájdalmakkal, étvágytalansággal járó tünetek mögött nincs szervi elváltozás. Az orvosi szakirodalomban néhány éve bukkantak fel azok a hipotézisek, amelyek szerint ételintolerancia is állhat a gyötrő panaszok mögött. Ételintolerancia jelenlétére utalnak a bőrtünetek (csalánkiütés, ekcéma), a visszatérő emésztőszervi panaszok (hasgörcs, hasmenés, étvágytalanság), a makacs hurut, asztma, a súlyproblémák, továbbá gyermekeknél bizonyos viselkedési panaszok (hiperaktív figyelemzavar) is. Az ételintoleranciát előidéző élelmiszerek között sokszor olyan népszerű “alapanyagok” szerepelnek a legtöbb érintettnél, mint a tej, a tojás, a gabonafélék, a szója vagy az olajos magvak.
A krónikus élelmiszer-érzékenység az emésztőrendszer és az immunrendszer rendellenes egymásra hatásának eredményeként jön létre. A bélfal különböző fokú gyulladása következtében egyes táplálékokkal szemben ugyanis kóros immunreakció alakul ki, és lényegében ez okozza a tüneteket. Az immuneredetű ételintolerancia kialakulásának oka, hogy az immunrendszer az étel fehérjéit idegenként azonosítja, és az adott étel vagy annak valamelyik alkotója ellen nagy mennyiségű specifikus IgG-antitest termelődik. Ezek felhalmozódnak a szövetekben, és megindul a komplementek aktivációja, melyek gyulladást, autoimmun reakciókat stimulálnak, melyek klinikai megjelenési formája kiszámíthatatlan. Ennek megfelelően, ezeknek a betegeknek a panaszai az egyébként negatív leletek ellenére sem szűnnek. Ilyenkor érdemes élelmiszer-intoleranciára is gyanakodni, mivel a kiváltó ágens kizárása az étkezésből sokat javíthat a beteg életminőségén. A betegség kialakulásakor a gyakran nem jellegzetes tünetek a kiváltó étel elfogyasztása után hosszú idővel akár napokkal, hetekkel később jelentkeznek, és súlyosságuk függ az elfogyasztott étel mennyiségétől. A jelentkező tünetek gyógyszeres kezelésre általában nem reagálnak, azonban a megfelelő étrend kialakításával és betartásával enyhülnek, vagy teljesen megszűnnek. A tápanyagok felszívódása és hasznosítása javulhat az emésztőenzimek szedésével. Természetesen a jótékony hatások az egyén táplálkozási és egészségi állapotától függően változhatnak. Egészséges emberek esetében az étkezések után csökken a teltségérzés, a gyomortartalom gyorsabban ürül, csökken a gázképződés és a székletürítés szabályosabbá válik.
Horváth Norbert gastro couch